tegnap pályán jót beszélgettünk és rájöttem sok dologra.  azért nem akartam ezeket megérteni mert  nem volt hozzá elég bátorságom. Márkkal is jót dumáltam .  rájöttem arra, hogy miért nem vagyok nyitott, mert félek attól, hogy a fontos emberi kapcsolataim egyszer csak eltűnnek a semmibe és én önző módon ezt a lehető legkisebb fájdalommal akarom megúszni. valószínűleg ez kiskori maradvány. ezt a tulajdonságomat sokan nem szeretik bennem. tényleg igyekszem változtatni ezen de nem megy legalábbis nem 100% - osan. bízok emberekbe csak nem tudják teljesen, hogy adott dolgokról mit gondolok és mit érzek. de ez így van jól. szerintem minden embernek vannak mélyen olyan dolgai amiket csak ő lát. az a baj, hogy léteznek olyan emberek akik teljesen belém akarnak látni, és ez nagyon zavaró. most nem pályás emberekre gondoltam. a neveket nem írom le. néha még anyucinak sem engedem meg ezt. nagyon szemét dolog . sokat vitázunk ezen. köszi Márk, hogy rádöbbentettél erre.  ne parázz!