Mai napig nem tudtam elfogadni hogy nem vagy itt velem. Iszonyatosan hiányzol. S bár 10 éve történt, de akkor is. Ott keresztbe tört bennem minden. Nagyon sokszor kellenél. Akartam, hogy lásd, hogy felnövök, ahogy büszkén mutatom az érettségibizonyítványt, hogy vagy mikor ballagok.
Emlékszek mikor kicsi voltam mindig vittél focizni és egyszer úgy kicseleztelek, hogy kiment a bokád. Te akkor sem haragudtál rám. Remélem látsz minden pillanatban. És úgy akarok innentől kezdve viselkedni, hogy büszke legyél rám onnan fentről.
SZERETLEK APA.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése