Nem akarom, de mégis fáj

Annyira rossz volt látni téged. Még mindig őrülten fáj. Ahogy ma rámnéztél az mindent elárult. Ott van a szemedben az csillogás pont úgy mint régen. És nem miattad mentem arra hanem azért mert vissza kellett mennem a másik épületben. Te elrohantál csak tudnám miért. Illetve tudom, mert fáj neked is legbelül , ugyanúgy ahogy nekem. Megfagyott bennem minden a tekintetedtől. Te jobban szenvedsz mint én. Az a baj, hogy felnőtt emberek vagyunk és másként is meglehetne ezt oldani. Nem szabad menekülni egymás elől és a saját érzéseink elől. Hiába megyünk akármerre az bennünk él. Azért fáj ennyire, mert nem olyan régen még egymásnak voltunk a minden. Te akartad hogy így legyen. Én nem könyörgök neked már. De rossz hogy szenvedsz, nem akarlak így látni kis hülye. :(