2010. október 20., szerda

Nem tudom

Adri nincs mit megköszönnöd. természetes dolog, hogy melletted voltam.
Sok dolgot nem tudok, helyre tenni magamban. Vannak emberek akik régen nagyon közel álltak hozzám, de már iszonyat távol vannak. Ez baj. Folyton azon agyalok, hogy hol csesztem el. Lehet ez most neked rosszul esik, de ezt érzem.  Ma is írtam, hogy hadj üzenetet, de nem hagytál. Msn-en is mindig én írok rád. Nagyon egyoldalúnak érzem ezt az egészet. De nem mondom el már neked, mert nem érted vagy nem akarod megérteni. Most szükségem lenne rád. Nem tudom. Azt írtad msn-en hogy igyekszel h ez ne így legyen. Tudom h sokat tanulsz megh Gabi is ott van, de azért egy msn-en való üzenet szerintem bele fér. De nem mondom el mert nincs értelme már. Semmi nem lesz olyan mint régen. de ilyen az élet. Csak én tényleg elhittem, hogy ez nem így lesz. Soha senkinek nem fogom megengedni, hogy megismerjen ennyire. Vannak hibáim, de én változtatni fogok rajta. Talán jobb lenne ha csendben kisétálnék az életedből. Kettőnk közül ez nekem fontosabb. Ennek ellenére szeretlek s pont ettől ilyen rossz. de egyszer megszokom ezt az érzést, de innentől kezdve senki nem láthat belém.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése